Chiara 100

100 éve ezen a napon született Chiara Lubich, a katolikus gyökerű Fokoláre Mozgalom alapítója.

A kultúra színei

Az egyik legnagyobb élmény számomra az volt, ahogy láttam a Genfestre érkezett fiatalok kezében országaik zászlóit. Nem is csak az a büszkeség, ahogy lengették őket, nem is csak az, ahogy jelképesen hidakat építettek, a közös rúdon magasba emelt albán és macedón vagy az összekötve lobogtatott bolgár és román zászlóval, hanem az a sokféleség, amit ezek a zászlók kifejeztek.

Élhető város

Idén a Fokoláre Mozgalomban és az Új Városnál is központi kérdés a város, az élhető város témája. Budapesten élve gyakran szembesülhetünk azzal az érzéssel, hogy itt valami nincs rendben. Hogy pont az ellenkezőjét kapjuk annak, amiben élni szeretnénk. És gondolok itt a hozzá nem értő, következetlen, felelőtlen, buta és érdekorientált várostervezés minden következményére, a közlekedési dugóktól a szétvert utcákon és tereken, a poron, zajon keresztül a városképet elrondító épületekig.

Elhagyottan

(Desolata)

Könnyű szellő végigszánt a kerten zúgva,
e mozdulatba olvad dermedt tájak szobor-súlya
és a hangod emberi hang lesz, halált zeng isteni szóval,
a fagyba réved minden élő.

A felhők közt egy hang se száll. Beteljesült. Vége.
Ha panaszkodnál, eltemet a halálos élet,
de a pillantásod egyre rajta függ, a kereszt fáján…
a némaságod elmond mindent.

Desolata / Elhagyottan
Mária, otthonomba várlak.
lelkem vár ma rád.

Mária, otthonom oltalmaz téged,
Mária, fájdalmad átjár és éget,
Mária, egész életem egy rólad írott ének,
Mária, az Úr ajándéka, míg élek.

Beleremeg a föld is.

Mária, melletted állok, mindig!
Az őrök földre rogynak,
de én melletted állok.
“Tényleg Isten volt” – hangzik
a hegymagas mély felett.
Beleremeg a szentély.
Mária, melléd állok, nézd!

Desolata / Elhagyottan
Mária, otthonomba várlak.
lelkem vár ma rád.

---

© Giovanni Zappalà, Antonio Mancuso, 1976.
magyar szöveg © Sudár Balázs, 2010.