1/100: Kispad

Gimis kosármeccs zajlik a sportpályán, egy fiú- és egy lánycsapat játszik egymás ellen. A pályán nagy küzdelem zajlik. Ránézek a kispadokra, és hirtelen visszaidéződött bennem is a gimis élet: a fiú cseresor cipőorral az oldalvonalon állva, a pályára behajolva extázisban kiabál, szurkol, magyaráz. A lány cseresor a pályától jó 10 méterre körben áll és röhögcsél, sugdolózik, mobilozik, és láthatóan minimálisan sem érdekli, mi zajlik a pályán.

The best offer

Magyarul Senki többet címen jelent meg Giuseppe Tornatore 2013-as filmje, és mivel egyrészt az ő neve viszonylag keveset mond, másrészt olasz filmek közül eddig viszonylag kevés kiemelkedőt láttam, nagy megdöbbenés volt, mennyire plasztikus, lendületes és fordulatos a film.

Virgil Oldmant (Geoffrey Rush), az aukciók világában kiemelkedőnek számító idősödő műértőt egy fiatal örökösnő felkéri, hogy meghalt szülei villájában a hátrahagyott ingóságokat segítsen felbecsülni és elárverezni. A hölgy valamiért nem akar személyesen találkozni vele. Oldman a házban érdekes alkatrészekre bukkan, melyekből Robert, műszerész ismerőse egy titokzatos gépet állít össze, miközben tanácsokat ad neki, hogyan barátkozzon össze az örökösnővel. Eközben barátja és cinkostársa, Billy (Donald Sutherland) segítségével egy trükkel aukciókon felvásárolja a legnagyobb festők híres portréit, amelyeket egy elzárt szobában tart.

A kialakuló bonyoldalmak egyrészt nagyon emberiek, másrészt sokszor váratlanok, ami nagy erőssége a filmnek. A karakterek életszerűek, Rush és Sutherland nagyszerűek a szerepükben – őszintén nem is értem, hogy sikerült őket egy olasz produkciónak megnyerni. Ennio Morricone zenéje szépen belesimul a filmbe, nem önmagában akar tündökölni. Nekem külön élvezet volt a berendező munkája, a kiürítendő ház és a képek szobája gyönyörűen ki van találva. Főleg a régi házban a festett falú szoba, nagyon szeretem az élethű képekkel borított falakat.

A film élvezetes, váratlan húzásokkal, nagyon ajánlom mindenkinek!

Kedvenc idézetek 22

Ezúttal egy több szempontból rendhagyó Kedvenc idézetek következik. Egyrészt saját szövegből idézek, másrészt közvetlenül a szöveg elemzése lesz, nem egyfajta továbbgondolás.

Az oroszlán szájából édes méz csordogál /a bajorok kezéből Istvánra áldás száll.

Ez a Gisela és István c. musical első felvonásában az utolsó dal refrénje, Harmath Dénes barátom zenéjével.

Eredete egy Szent István dicséretére írt latin antifóna részlete: “Ex leonis fauce mellis favus gratus nascitur” (“Az oroszlán szájából édesen csorgott a méz”) ezt vette alapul Claudia Fabrizek a musical szövegkönyvének vázlatához, amelyből jelen sorok írója a magyar szöveget írta.

Az antifóna a bibliai Sámsonhoz hasonítja Istvánt, és Sámson történetében szerepel az általa megölt oroszlán: “Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. […] Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. Felmarkolta, s menet közben eszegette.” (Bír 14,5-6, Bír 14,8-9) De ez csupán díszítő motívum az antifónában, a musical szövegében – amelyet a bajor szerzőség miatt amúgy is áthat egy fajta német felsőbbrendűség – mégis a fenti kontextusba helyezték: az oroszlán a bajorok (erre utal a szövegben később szereplő “Az oroszlánt kezessé tenni / erre hívta őket az ég / bajort s magyart kössenek össze”), a méz az áldás.

Műfordító-társszerzőként némi tárgyalás után hű maradtam az eredeti vázlathoz, ám egy dolog azóta is mindig a fejemben motoszkál: a hasonlat, főként a bajor felsőbbrendűség hangsúlyozásában tulajdonképpen öngól. Sámson megfelelője ugyanis a musical szövegében is István, aki a bibliai történet szerint először megöli az oroszlánt, a mézet pedig a csontvázba költöző méhraj készíti. Tehát ha az összes allegóriát kibontjuk, a mélyén a musical végleges szövegének a jelentése: István elpusztította a bajorokat, akiknek a – holt – kezéből valamely harmadik személynek hála, Istvánra áldás száll. Nem fura, főleg az eredeti szándékhoz képest?

Két dolog miatt hoztam ezt elő. Az egyik: ha valamibe belevágunk, amiben nem érezzük száz százalékosan biztosnak a tudásunkat, akkor inkább kérjünk tanácsot, vagy bele se vágjunk. A másik: talán nem az első, de a legmarkánsabb olyan szituáció volt életemben, amikor megbízásra vagy felső utasításra dolgozva olyasvalamit kellett csinálnom, amiről előre láttam, hogy hibás lesz a végeredmény, ám – bár megpróbáltam jelezni – végül a megrendelő elvégeztette velem. Nagyon fura érzés nyitott szemmel belemenni a hibába, de előfordulhat bárkivel, nem érdemes túl sokat agyalni rajta, főleg ha csak egy megbízás, és a felelősség nem hárul ránk.

Koncertélmények

Mivel nagyon szeretem a zenét, az élő zene mindig különleges élmény volt számomra. Egészen felnőtt koromig inkább csak a könnyűzene érdekelt, de azok az együttesek, akiket szerettem, ritkán és drágán jártak felénk. Ettől viszont az a néhány koncert, amire eljutottam, még különlegesebb lett. 10 élményt szeretnék elmesélni.

Bővebben…

Megosztás

Ismét felhúztam magam, úgyhogy mai témám újra a mágikus megosztás, a hétköznapi felhasználó egyik kedvenc tevékenysége, a pénzért facebookozók mérőszáma, a manipulátorok legfőbb eszköze. Bővebben…

Kedvenc idézetek 21

Itt most kivételesen több, az október 2-i események kapcsán eszembe jutott idézet következik. Semmiféle kommentárt nem fűzök hozzájuk (kommentre válaszban sem, sőt a fordítással sem).

“some things that should not have been forgotten were lost. History became legend. Legend became myth.” (The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring movie)

“the Holocaust did not begin in the gas chambers, it began with words.” (Steven Blaney)

“The enemy? His sense of duty was no less than yours, I deem. You wonder what his name is, where he came from. And if he was really evil at heart. What lies or threats led him on this long march from home. If he would not rather have stayed there in peace. War will make corpses of us all.” (J. R. R. Tolkien)

“Fear is the path to the dark side. Fear leads to anger. Anger leads to hate. Hate leads to suffering.” (Star Wars: The Phantom Menace)

“Stay away from lazy parasites, who perch on you just to satisfy their needs, they do not come to alleviate your burdens, hence, their mission is to distract, detract and extract, and make you live in abject poverty.” (Michael Bassey Johnson)

“L’ennui dans ce monde, c’est que les idiots sont sûrs d’eux et les gens sensés pleins de doutes.” (Bertrand Russell)

“Many of the truths that we cling to depend on our point of view.” (Star Wars: The Return of the Jedi)

“- Tudd sakkozni?
– Ó, hogyne. Bár tíz játszmából nyolcszor megverem magam.
– És a maradék kettőben?
– Akkor többnyire én győzök.” (Macskafogó)

“-Ebben az esetben nyomják be a piros gombot és nyugodjanak békében.
-VÁRJ!!!
-Miért?
BBBUUUMMMMMM” (Macskafogó)

“Tökötök van, nem lovatok” (Monty Python: Gyalog-galopp)

“Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!” (A tanú)

“So this is how liberty dies, with thunderous applause” (Star Wars: The Revenge of the Sith)

Vihar a kávémban

Fahéj örvénylik habzó
hullámokban, körben
itt-ott nyugodt felszínen
megcsillan, felröppen,
pofán talál a remény,
letörlöm zsepivel.
Ördögi arc tükre lent a
kávémból kifigyel,
megvárja, míg lankad a
figyelmem, egy percre
el is alszom talán, ő
akkor tör rám persze,
birtokában bizonyító
erejű emailek.
Befészkel az agyamba,
kutatja: nem félek?
És mikor leküzdöm,
már fejes ugrik bele,
pont a kávéörvénybe
és beterít vele…
vagy megint álom tört rám?
Aludnom is kéne,
mert így a kávé is csak
agybajom örvénye.